Élet(ek) a betűk mögött – Egy dedikáció nyomában
Valóságos Könyvtár – Könyvtári Valóság
Erdélyi Ágnes
Kovácsék
Radnóti Miklós
könyvtörténet
Absztrakt:
A Brassói Lapok és a Népújság Ajándékregénytárának 1935. januári illetményköteteként látott napvilágot
Erdélyi Ágnes: Kovácsék című kisregénye. A szerző Glatter Ágnesként (1914–1944) született Budapesten,
és Radnóti Miklós féltestvére volt. Anyagi okokból kénytelen volt félbehagyni középiskolai
tanulmányait, de írói-költői terveiről munkavállalóként sem mondott le. Első könyve, a Kovácsék
kisméretű, egyszerűen kivitelezett könyvecske. Látszólag semmi különös nincs benne, még a bemutatott
példány címlapján olvasható dedikáció sem tűnik annak: „Drága Janka nénémnek / és Ede
bátyámnak / hálával és szeretettel / adom ezt az első könyvemet[.] / Ágnes / 1935. marcius hó”.
Radnóti Gyermekkori emlék című versében említi Eduárd nevű rokonát. Az Ikrek hava, Radnótinak ez
a kisterjedelmű, de az életmű legjobb verseivel egyenrangú, prózában írt remekműve szépirodalmi
alkotás, azonban egyes elemei életrajzi szempontból is forrásértékűek. Ilyenek például a Radnóti
húgára, nevelőanyjára (Molnár Ilona, 1885–1944) és utóbbi bátyjára, Molnár Eduárdra (1873–1938)
vonatkozó részek. Molnár Eduárd a századfordulótól kb. két évtizeden át az Amerikai Egyesült Államokban
élt, 1919 körül települt haza, feleségét Fischl Jankának hívták. Kettejüknek szól a Kovácsék
most bemutatott példányának dedikációja. Az a kúria, amelyben a Magyarországra visszatelepült
Molnár Eduárd és felesége nyaranta élt, és amelyben Radnóti is gyakran vendégeskedett, ma is áll
Budapest központjától mintegy 30 km-re, a Bugyi nagyközséghez tartozó Felsőványon.