Subcutan inzulinpumpa-kezelést igénylő, rossz anyagcsere-állapotú 1-es típusú diabeteses betegek autonóm idegrendszeri funkciójának jellemzői

Nyiraty Szabolcs dr.,⁽¹⁾ Magony Sándor dr.,⁽¹⁾ Fehértemplomi Katalin dr.,⁽¹⁾ Tóth Bettina dr.,⁽¹⁾ Pesei Fruzsina dr.,⁽¹⁾ Orosz Andrea dr.,⁽²⁾ Lengyel Csaba dr.,⁽¹⁾ Kempler Péter dr.,⁽³⁾ Ábrahám György dr.,⁽¹⁾ Várkonyi Tamás dr.⁽¹⁾

Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Szeged,¹ Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged,² Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest³

Összefoglalás

Bevezetés

A subcutan inzulinpumpa bevezetésére a szénhidrát-anyagcsere súlyos instabilitása miatt kerül sor, ami összefüggésben lehet az autonóm idegrendszer kóros működésével 1-es típusú diabetesben.

Kitűzött célok

Vizsgálataink célja a kardiovaszkuláris autonóm funkció jellemzése volt subcutan pumpakezelés megkezdésekor, majd a kezelés bevezetése után 2 hónappal.

Módszerek

Vizsgálatainkban 38, 1-es típusú diabeteses beteg vett részt (23 nő, 15 férfi, életkor: 29,5±1,3 év, betegségtartam: 13,8±1,5 év; BMI: 23,2±0,6; átlag±SE). Kontrollcsoportként 10 nem diabeteses személy került bevonásra (életkor: 27,8±2 év). Az autonóm neuropathia (AN) vizsgálatára a pumpa felhelyezése előtt és azt követően 2 hónappal kardiovaszkuláris reflexteszteket (CRT) végeztünk.

Eredmények

A betegcsoportban a legérzékenyebb paraszimpatikus teszt, a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás jelentősen kóros volt az egészséges kontrollhoz képest (belégzés: 32,6±3,8 vs. 18,6±1,5 ütés/min., p<0,001). Minél hosszabb volt a bólus-bázis inzulinkezelés időtartama a betegekben, annál kifejezettebb volt a paraszimpatikus károsodás mértéke (AN score-tartam: r=0,51, p<0,05; belégzéstartam: r=−0,63, p<0,001). A két hónapos pumpakezelés mellett az AN összesített súlyossága csökkent (AN score: 2,2±0,2 vs. 1,5±0,2, p<0,05) és a belégzésre bekövetkező szívfrekvenciaváltozás szignifikánsan javult (belégzés: 18,6±2,1 vs. 22,4±2 ütés/min., p<0,05). Az átlagos HbA_1c a két hónapos kezelés alatt 0,7%-ot csökkent (8,7±0,2% vs. 8,0±0,3%, p=0,125).

Értékelés

A pumpakezelés megkezdésekor fiatal 1-es típusú diabeteses betegeinkben a paraszimpatikus idegrendszeri diszfunkció dominált, ami két hónapos pumpakezelés után javult. Az idegrendszeri érintettség súlyossága a bólus-bázis inzulinkezelés tartamával szorosan összefüggött. Adataink 1-es típusú diabetesben megerősítik azt a megfigyelést, amely szerint kóros szénhidrát-anyagcsere esetén a paraszimpatikus idegrendszer károsodik elsőként, ami vizsgálatunk szerint a pumpakezelés megkezdése után akár rövid időn belül is javulhat.

Diabetologia Hungarica 2019; 27(Suppl.1): 43-44.